Nem, nem történt csere a sorrendben. Itt és most rendhagyó módon előbb volt/van a leltár (mely folyamatos), majd utána – meg menet közben – zajlik a selejtezés.Nincs mit szépíteni a dolgon! – amióta foltvarrok (13 éve), azóta csak gyűlnek a rongyok vég nélkül, a szó legszorosabb értelmében is. Horribile dictu, már engem is kezd zavarni… :-)
Nekifogtam elpakolászni a varrodában a karácsonyi anyagokat, úgyhogy itt volt a kiváló, soha vissza nem térő alkalom arra, hogy elkezdjem a selejtezést. Mert ugye vannak az anyagok ilyen-olyan elrendezésben, polc(ok)on, szekrény(ek) tetején doboz(ok)ban, szekrény(ek)ben, fiók(ok)ban, zsák(ok)ban (továbbiakban: mindenhol) és most csak az anyagokról beszélek, cérnákról, gombokról, cipzárakról, szalagokról, egyéb kiegészítőkről nem.
- új és újszerű anyagok szépen összehajtogatva, szín szerint csoportosítva
- kisebb-nagyobb darabok összehajtogatva, szín szerint csoportosítva
- kisebb-nagyobb darabok összehajtogatva, de szín szerint nem csoportosítva
- kisebb-nagyobb darabok hajtogatás nélkül ömlesztve
- apró fecnik ömlesztve
Persze a felsoroltak random módon helyezkednek el mindenhol a lakásban (részletezést ld. fentebb), szóval egyre inkább tarthatatlanná válik a helyzet, pláne ha ez még jobban elharapózna holmi kedvezőtlen csillagállásnak lustaságnak köszönhetően.
A fentiekből kiindulva a leltározás+selejtezés menete:
- Először is haladok apró lépésekben, átnézem a tárolóhelyeket – ez elsősorban arra jó, hogy a már rég elfeledett anyagokkal újból bemutatkozhatunk egymásnak.
- Főleg az apró fecnis tárolóhelyeken csapok nagyobb vérengzést, a fél gyufásdoboznyi anyagok kapásból mennek ki a kéményen, a teljes gyufásdoboz méretűeken azért elgondolkodom 10-20 másodpercet. Az a helyzet, hogy eleinte, tényleg minden apró darabot elraktam, aztán ha az elkövetkező években csak konfetti technikát alkalmaznék, akkor sem biztos, hogy meglátszana a fogyatkozás a mennyiségen. Arról nem is szólva, hogy vannak közöttük olyan darabok is, amikről nem is értem, hogy egyáltalán anno hogyan is tehették be a rojtjukat a házba…
Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni* – ráadásul ez nem is friss elhatározás -, de addig nem veszek új anyagokat, amíg legalább az a mennyiség el nem fogy, amit már be sem tudok suvasztani sehova, csak ilyen-olyan kupacokban várják az átlényegülésüket a varroda valamelyik sarkában, no meg addig sem, amíg azt a rengeteg tenyérnyi maradékot és a megfogható méretű fecniket fel nem dolgozom!!!
Küzd más is ilyen gondokkal**?
* mondhatnám azt is, hogy minden évben az a fogadalmam, hogy továbbra sem fogadok meg semmit
** mondjuk ez legyen életem legnagyobb gondja, de akkor is irgum-burgum!