Dzsungel

2016. november 14. hétfő

Magam sem tudom az okát, de fóbiám van a fehér falaktól, nekem kellenek a színek! :-) Mindezek ellenére, miután a konyhánkat sötétebb, az ebédlőt világosabb zöldre festettük, enyhén szólva is túlzásnak tartottam volna a két helyiséget összekötő társalgó falát is színes falfestékkel kipingálni. Nem maradt más hátra, mint a kiegészítőket (függöny, szőnyeg, fonott karosszékek párnája, faliképek, “porfogó” dekorációk stb.) zöldíteni, sőt még a virágok egy része is itt telel, magyarán egy háztáji dzsungelünk van, saját szobatigrissel (=Gizi). :-)

Pár éve már nekifogtam feldolgozni az anyagfecniket, most eljött az ideje a zöld darabkáknak. Ugye mondanom sem kell, hogy meg sem látszik a rongyos doboz tartalmán, hogy hiányzik belőle valamennyi?

65 x 90 cm

Az utolsó képen MrCic hátából látszik egy kevéske, miután épp (rossz) fát tesz a tűzre. ;-) Az pedig csak véletlen egybeesés, hogy zöld melegítőfelső van rajta. :-D

Share on Facebook

Elmaradásaim száma végtelen

2016. november 8. kedd

Egy paraszthajszálnyival több mint egy éve költöztünk be, de azért még mindig akadnak kisebb-nagyobb tennivalók falakon belül. A falakon kívüliekről inkább nem is szólnék, ott még elég sok a folytonossági hiány. ;-)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a benti tennivalók inkább már csak amolyan csinosítgatások+finomítgatások tömkelegét jelenti, melynek elsősorban nem is annyira anyagi, mint inkább időkorlátai vannak. Az egyik ilyen roppant mód fontos – a későbbiek miatt talán a legfontosabb! – tennivaló volt a varrószoba rendbetétele, hisz szegény igen csak mostoha körülmények között volt idáig (értsd: amit hirtelen nem tudtunk hova tenni, vagy átmenetileg útban volt, csak behajítottuk ide és egy határozott mozdulattal rácsuktuk az ajtót). Hétvégén nekiestem, mint bolond tehén a fiának és rendet vágtam benne. Ugyan még hagy némi kívánnivalót maga után ez is, de már mutatja az elvárt arculatát és várja, hogy igazi műhelyélet folyjon a falai között. :-) Még az előző lakótól maradt benne a fekvőgaléria, amit előre megfontolt szándékkal meghagytunk, kiváló tárolóhelye a több mázsa rongynak. ;-)

A konyhaszékek új huzata mellett pedig két függöny született a napokban. Az egyik a fürdőszobába került (vagy tíz évnyi fiókban heverés után ez az anyag is megtalálta méltó helyét), mert a felfúrt karnis egy éve árválkodott az ablak felett, a másik nagy nekirugaszkodás pedig a nappali szoba drapériája volt. Mivel mégsem lehet mindent az időhiányra fogni, itt legnagyobb akadályozó tényező az volt, hogy beállt a fejembe egy kép (aki ismer közelebbről az tudja, hogy nálam ez elég veszélyes méreteket tud ölteni :-D ) a drapériának szánt bordó anyag árnyalatáról és anyagminőségéről. Eddig tartott míg rátaláltam, de birkabőr juhhéj! – ez is pipa! :-)

Varrószoba A-oldal Varrószoba B-oldal (+galéria) Fürdőszoba Nappali és az ő drapériája

Share on Facebook

…avagy a gépsárkány (Pfaff) újjáéledni látszik hamvaiból. :-D

Úgy vagyok vele, mint Mabel a “Csengetett, Mylord?”-ban, hogy idejét sem tudom már, hogy mikor varrtam utoljára. Azt meg ne is firtassuk, hogy mikor volt az utolsó blogbejegyzés (tudom, több mint két és fél éve… szégyen és gyalázat!). :-)

A legutóbbi itteni bejelentkezés óta nagyon sok minden történt az életünkben, talán van egy kis felmentésem is a hiányzásra. A legnagyobb változás, hogy 20 évnyi szolgálati lakásban élés után 2015 őszén saját kecóba költöztünk, egészen pontosan most a banknál vagyunk albérletben. ;-) Közbejött még egy doktori disszertáció összekalapálása és megvédése is, szóval minden más előnyt élvezett a varrással szemben, no de reszkessetek hosszú téli esték, jövök! :-)

Az új lakásnak az egyik nagy előnye (sok minden más között), hogy van külön varrószobám, már nem kell osztozni a hálószobával, mint eddig. Sajnos még mindig eléggé mostoha körülmények uralkodnak, vagyis még sok minden provizórikus, de már megközelíthető a varrógép. Mr. Cic legnagyobb örömére felhajtásra kerültek a(z általam) már-már elfeledett farmerek. ;-) Számomra viszont a legnagyobb öröm, hogy végre újrakárpitoztam a konyhaszékeket. Szegényekre már igen csak ráfért a “ráncfelvarrás”, mert a kb. tíz évnyi nyüstölés nem múlt el nyomtalanul, igen csak ütött-kopott volt mindegyik.  A kis őszi dekoráció meg már csak ráadás. :-)

konyhaszek

tokok

Azt kell mondjam, hogy nagyon jól esett a lelkemnek is a varrogatás még akkor is, ha csak ilyen mezítlábas dolgok születtek. Öltögetés közben éreztem csak igazán, hogy mi maradt ki az életemből az elmúlt időszakban. :-)

Share on Facebook

A boldogság kék madara

2014. március 12. szerda

kekscrap1

Már tavaly elkezdődött, aztán idén év elején folytatódott a varrodai leltár+selejtezés, fecnicsoportosítás, azok felvarrása. Saját köreimben meghirdettem a NAP-ot és szerencsére tett is követte az elhatározást. :-)

Először a kék fecnik számának csökkentése került sorra, a menetrend a következő volt:

  1. A fecniket tartalmazó dobozból a darabokat kivasalgattam, majd különböző szélességű csíkra szabdaltam.
  2. A csíkokat – mivel nem csak a szélességük, hanem a hosszúságuk is különböző volt – nagyjából szétválogattam hosszméret szerint, ezeket összevarrtam (néhány vázlatfotót már mutattam január 17-én).
  3. A kapott csíkos anyagot ismét kivasaltam, majd az eddigi csíkokra merőlegesen 6 cm szélesen felvagdostam és gyakorlatilag lett egy nagy csomó, keresztben csíkos anyagszalagom.
  4. Itt jött a képbe az újabb maradványok felhasználása, ugyanis volt egy csomó hátlapnak való anyagdarabom, ezeket kb. 25×25 cm-es négyzetekre vágtam. Ahol nem tudtam ekkora méretet kivágni mert mondjuk hosszúkás volt az anyag, ott bizony a hátoldal is toldott. Tovább megyek, mert a maradék vatelin is ugyanerre a sorsra jutott – amely maradék nem adta ki a fenti méretet, ott nagy cikk-cakk öltéssel összetoldottam őket. Talán mondanom sem kell, a 48 db blokk elég sok, eddig csak rengeteg helyet foglaló cuccot magába gyűjtött. :-)
  5. A hátlapra gombostűztem a vatelint, majd a csíkokat elkezdtem felvarrogatni kunyhó (log cabin) technikával, így azonnal megtörtént a blokkok tűzése is. Mindegyik blokk szélén készítettem körben egy segédvarrást, hogy ne lifegjen az anyag, majd 23×23 cm-es négyzetre szabtam mindegyiket.
  6. A kész blokkokat csak azért kellett a földön előre kirakosgatni, hogy ne kerüljenek egymás mellé azonos hátoldalú blokkok; a színoldalnál ez elő sem fordulhatott volna, még véletlenül sem. :-)
  7. A végén pedig kétoldalas quilt módszerével varrtam egymáshoz először a blokkokat, majd pedig a sorokat. “Quilt as you go” kifejezésre keresve az elv megtalálható a neten, de majdan tervezek egy részletes leírást is készíteni erről a módszerről, pontosabban egy kis segédletet adva a pontos méretek kiszámításához, mert nagyon nem mindegy, hogy mekkora varrásráhagyással és milyen tűpozícióval varrunk.
  8. Csak halkan jegyzem meg, hogy a szegély is meglehetősen anyagfaló. Ugyanis nem volt egyben 2 méter anyagom egyetlen, ehhez illő színből sem, így muszáj volt anyagot vennem ;-) Viszont annyi sem maradt belőle, hogy a külső keretet megvarrjam, de legalább ahhoz is felhasználhattam a sötétkék maradékot… ;-)

Kész méret: 185 x 140 cm.

Share on Facebook

Digitális palatábla :-)

2014. február 2. vasárnap

Kezdődött a dolog azzal, hogy lett nekem egy ilyen “palatáblám”, amit a köznyelv tablet néven ismer. Természetesen lehet venni hozzá saját tokot is, de nehogymár! :-) Persze egy jó rendszergazda-feleség tudja (khmm, megtanították neki!), hogy az összes kütyüvel úgy kell bánni mint a hímes tojással, mert ugye bármi történik, “sose a gép a hülye!”* Ergo nem rakható ez bármilyen himi-humi tokba, annak olyan védelem kell, hogy se nyomás, se karcolódás, de még egy rossz pillantás se érhesse. :-)

Elkezdtem bogarászni a neten, és ráakadtam erre az oldalra, benne egy pont olyan tokkal, amit képzeletben megálmodtam, így a további kreativitásom kimerült abban, hogy átalakítottam a magam elképzelése szerint.
A méreteken túl az alábbi módosításokat végeztem el:

  • szürkelemezből készítettem, amit még pluszban merevítettem egy réteg névjegykártya-kartonnal, melyeket Vliesofix-szel vasaltam egymáshoz
  • géppel varrtam és nem a rövid oldalán hagytam nyitva, hanem az alsó hosszún olyan méretben, hogy a széles karton pont beférjen rajta és szélességben pont úgy essen, hogy amikor becsúsztatom az utolsót, az már a helyére kerüljön
  • először az egyik végébe szuszakoltam be a kartont, majd a cippzárvarró-talp segítségével szorosan mellette végigvarrtam, majd következett az egyik kis keskeny oldalfal, melyet szintén egy levarrás követett; ugyanezt a mozdulatsort elvégeztem a másik oldalon is, majd a végén helyére tettem az utolsó kartont és kézzel bevarrtam a nyílást (itt egy kicsit fejlesztettem nem éppen szalonképes szókincsemet, mert hiányzott a 3. kezem, amikor is egyszerre kellett volna feszíteni az anyagot, helyére hajtani a vásznat és ott tartani, közben pedig varrni)
  • maga a vászonanyag pedig angol turkálós sötétítőfüggöny – őszintén bevallva eredetileg arra gondoltam, hogy az újságpapír-mintás anyagból csinálom, aztán nagyon gyorsan lebeszéltem magam, ugyanis annak a fehér része szerintem egy szempillantás alatt elkoszolódna (de még az is lehet, hogy majd készül egy olyan változat is, mert így, hogy ezzel kész lettem már látom, hogy mit lehetne/kellene másképp)

tablet1

*Már a kollégák is fejből nyomják, MrCic ezzel nyit be hozzájuk az irodába, ha valami (sz)ámítástechnikai gondjuk akad. ;-)

Share on Facebook

NAPrakész részjelentés

2014. január 28. kedd

Fogynak a (kék) fecnik, gyűlnek a tűzött  blokkok (eddig 28 db készült el, már “csak” 20 van hátra ahhoz, hogy meglegyen a takaró) :-)

kekscrapkoll2

Share on Facebook

Varrósarok-evolúció

2014. január 25. szombat

A varrósarkom kialakításának történetét dióhéjban már megírtam több, mint öt évvel ezelőtt. Azóta már kellőképp kinőttem és igen, még mindig ez a hálónk is, a hitvesi ágy (még) nem került kitoloncolásra. ;-)
Azonban a kezdeti “belakás” után már a földön is dobozok, kosarak és ‘anyaghalmok-csak úgy’ sorakoztak, a 60×90 cm-es vágólapot csak a konyhában tudtam használni, szóval kezdett egyre szűkösebbé válni a rendelkezésemre álló hely. Tudom, másnak ennek a töredéke sem jut de nézhetjük úgy is, hogy nekem meg az nincs, ami sokaknak megadatik.

Több napos együttes tervezés* után megszülettek a tervek+tervrajzok, aztán pontos adatokkal irány a szaküzlet, ahol másnapra levágták a bútorlapokat a kért méretre, majd MrCic fülének az hathatós rágása után :-) még aznap elkezdődött a gyakorlati kivitelezés (gyk. bútorzatkészítés).  A képekre kattintva egy galéria nyílik prezentálva, hogy hogyan is fejlődött/bővült a varrósarok az évek során és most:

Eredeti állapot, még 2005-bőlAz új elem (fiókos szekrényke) érkezése indokolta az asztal átfordításátAsztalcsere után...Egy ritkán használt TV és a felette álló kihasználatlan tér......miközben a földön csak gyűlt a rengeteg rongy+miazmásA TV fölötti tér, immárom bepolcozvaAz új munkafelület, alatta a kis polccal, mely rengeteg dobozt és egyebet elnyelElőző enyhén hátulnézetbőlTV feletti polc (majdnem) telepakolva

Amitől igazán el vagyok püffenve, az a 170×65 cm-es asztal, amelyen kényelmesen elfér a fent említett nagy vágólap, meg a varrógép, nagyobb munkával is kényelmesen lehet rajta forgolódni. A saját készítésű bútoroknak megvan az a nagy előnyük, hogy személyre szabhatók, így ezen asztal magassága 80 cm+a dupla bútorlap** vastagsága. Ez nekem azért jó különösen, mert gyakorlatilag teljesen egyenes derékkal ülve tudok varrni, illetve a szabás is sokkal kényelmesebb, nem kell előre dőlnöm, ezáltal csökkenteni tudom a nem kedvező kényszer-testtartást. Van hely arra is, hogy ha akarom, akkor odavihetem a laptopot, vagy kinyithatom a kis ikeás vasalódeszkát és pár pici darab miatt nem kell a nagy vasalódeszkához rohannom.

Most elégedett hátradőlés és örülés van. :-)

* Ez a gyakorlatban úgy festett, hogy soroltam az ötleteimet, MrCic meg a megvalósító oldaláról nézve rángatott vissza a rideg valóságba és a realitások kemény talajára. :-)
** Két darab normál bútorlap van összecsavarozva és úgy élfóliázva (ezt még a szaküzletben megcsinálták), így az eredmény egy igen masszív asztal, ami ráadásul még rögzítve is van a falhoz.

Share on Facebook

Körbargello leírása

2014. január 17. péntek

Elkészültem az útmutatóval, megtalálható a Tutorials oldalon. Fogadjátok szeretettel! :-)

DSCF0291

 

Share on Facebook

Hulladékhasznosítás a NAP jegyében :-)

2014. január 17. péntek

A varrodai lomtalanítási munkám nem újkeletű őrület. Már tavaly elhatároztam, hogy ideje elindítani a NAP-ot, azaz a  Nagy Anyagfaló Projektet, melyben prioritást élveznek a fecnik. De sorra kerül a “rendes” méteráru is, mert lassan belefulladunk. :-)

Egy bizonyos szintig el is jutottam, ám akkor szólt közbe az a bizonyos nagybetűs és a szó legszorosabb értelmében is a realitások kemény talajára kényszerített a gerincsérv. Nem akarom elkiabálni, de onnan lassan és biztosan kezdek feltápászkodni, ergo a még tavaly nyáron elkezdett takaró-fedlapot kiegészítettem néhány blokkal, már “csak” hátlapozás+tűzés híja van. A maradékok felhasználására alkalmazott csálé csillag blokk szerte és szana a neten Scrappy Twinkle Star, vagy Sparkle Punch néven található.

cscs1

Aztán egy egy NAPkitörés következtében ;-) sort kerítettem az előző posztban említett selejtezésre. Első körben a kék(es) fecnik feldolgozása zajlik, ami nem csak a kék színárnyalathoz tartozó rongyalékok feldolgozását jelenti, hanem mivel minden blokkot külön-külön tűzök és hátlapozok, ezért jó néhány blokknál maga a vatelin is toldott, sőt még a hátlapok sem (lesznek) egyformák, mert itt is igyekszem felhasználni mindenféle dirib-darab hátlapnak való anyagot, szóval ez egy olyan igazi maradékokból varrt quilt lesz.

kekscrapkoll1

Share on Facebook

Leltár+selejtezés

2014. január 2. csütörtök

Nem, nem történt csere a sorrendben. Itt és most rendhagyó módon előbb volt/van a leltár (mely folyamatos), majd utána – meg menet közben – zajlik a selejtezés.Nincs mit szépíteni a dolgon! – amióta foltvarrok (13 éve), azóta csak gyűlnek a rongyok vég nélkül, a szó legszorosabb értelmében is. Horribile dictu, már engem is kezd zavarni…  :-)

Nekifogtam elpakolászni a varrodában a karácsonyi anyagokat, úgyhogy itt volt a kiváló, soha vissza nem térő alkalom arra, hogy elkezdjem a selejtezést. Mert ugye vannak az anyagok ilyen-olyan elrendezésben, polc(ok)on, szekrény(ek) tetején doboz(ok)ban, szekrény(ek)ben, fiók(ok)ban, zsák(ok)ban (továbbiakban: mindenhol) és most csak az anyagokról beszélek, cérnákról, gombokról, cipzárakról, szalagokról, egyéb kiegészítőkről nem.

  • új és újszerű anyagok szépen összehajtogatva, szín szerint csoportosítva
  • kisebb-nagyobb darabok összehajtogatva, szín szerint csoportosítva
  • kisebb-nagyobb darabok összehajtogatva, de szín szerint nem csoportosítva
  • kisebb-nagyobb darabok hajtogatás nélkül ömlesztve
  • apró fecnik ömlesztve

Persze a felsoroltak random módon helyezkednek el mindenhol a lakásban (részletezést ld. fentebb), szóval egyre inkább tarthatatlanná válik a helyzet, pláne ha ez még jobban elharapózna holmi kedvezőtlen csillagállásnak lustaságnak köszönhetően.

A fentiekből kiindulva a leltározás+selejtezés menete:

  • Először is haladok apró lépésekben, átnézem a tárolóhelyeket – ez elsősorban arra jó, hogy a már rég elfeledett anyagokkal újból bemutatkozhatunk egymásnak.
  • Főleg az apró fecnis tárolóhelyeken csapok nagyobb vérengzést, a fél gyufásdoboznyi anyagok kapásból mennek ki a kéményen, a teljes gyufásdoboz méretűeken azért elgondolkodom 10-20 másodpercet. Az a helyzet, hogy eleinte, tényleg minden apró darabot elraktam, aztán ha az elkövetkező években csak konfetti technikát alkalmaznék, akkor sem biztos, hogy meglátszana a fogyatkozás a mennyiségen. Arról nem is szólva, hogy vannak közöttük olyan darabok is, amikről nem is értem, hogy egyáltalán anno hogyan is tehették be a rojtjukat a házba…

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni* – ráadásul ez nem is friss elhatározás -, de addig nem veszek új anyagokat, amíg legalább az a mennyiség el nem fogy, amit már be sem tudok suvasztani sehova, csak ilyen-olyan kupacokban várják az átlényegülésüket a varroda valamelyik sarkában, no meg addig sem, amíg azt a rengeteg tenyérnyi maradékot és a megfogható méretű fecniket fel nem dolgozom!!!

Küzd más is ilyen gondokkal**? ;-)

*  mondhatnám azt is, hogy minden évben az a fogadalmam, hogy továbbra sem fogadok meg semmit
** mondjuk ez legyen életem legnagyobb gondja, de akkor is irgum-burgum!

Share on Facebook